Ismét pert nyert a TI: első fokon nyilvánosak a kampányszámlák

kalapacs

A Transparency International (TI) jogosult megismerni a parlamenti képviselőjelöltek elszámolását és az egyes számlák tartalmát, mivel ezek közérdekű adatnak minősülnek – mondta ki a bíróság. A TI első fokon pert nyert a Magyar Államkincstárral szemben.

A Transparency International Magyarország régóta küzd a választási kampányokat eluraló korrupció ellen. A szabálytalan és ellenőrizetlen kampányköltéseket a magyarországi korrupció egyik legsúlyosabb, a rendszerváltás óta megoldatlan problémájának tartjuk.

A második Orbán-kormány által az országgyűlési választási kampány finanszírozásáról 2013-ban elfogadott törvény, amely az idei országgyűlési választások előtti kampányban debütált, nem állta ki a gyakorlat próbáját. A TI a K-Monitorral és az Átlátszó.hu-val összefogva vizsgálta a pártok és a jelöltek, valamint a pártközeli civil szervezetek és a kormány kampányköltéseit. A civil kampánymonitor a pártok gigantikus költekezésén túl azt is megállapította, hogy az új jogszabály alkalmatlan a kampánykorrupció felszámolására. Megállapításainkat arra alapoztuk, hogy a törvény nem tiltja a kampány kiszervezését, vagyis nem foglalkozik a párt közeli civil szervezetek költéseivel, azaz a CÖF-jelenséggel, valamint nem szab gátat a kormánypártok érdekében kifejtett kormányzati propagandának.

A pártok számára könnyen kijátszható szabályozás következtében a CÖF majdnem 600 millió forintot kampányolt el a Fidesz érdekében, a kormány pedig bő félmilliárdot fordított annak ismertetésére, hogy „Magyarország jobban teljesít”.

A kampányfinanszírozási szabályozás egyetlen előremutató rendelkezése az egyéni képviselőjelöltek kampányköltéseinek jelentős szigorítása volt. A törvény értelmében az egyéni jelölteknek forintra pontosan el kell számolniuk a felvett állami támogatással, választási kudarc esetén vissza kell térítenünk a kincstártól kapott kampánypénzt, szabálytalan költés esetén még büntetést is kell fizetniük. Az egyetlen bökkenő, hogy a jelöltek nem a nyilvánosságnak számolnak el, hanem a Magyar Államkincstárnak (MÁK) és az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ). Márpedig a mégoly kitűnő szabályozás sem ér semmit, ha hiányzik a hatékony ellenőrzés.

Joggal kérdezhetik tőlünk, hogy miért nem bízunk abban, hogy ezek állami szervek komolyan átvizsgálják a jelöltek kampányköltéseit. Az ÁSZ-szal szembeni bizalmatlanság megalapozatlannak tűnhet, hiszen ez a szervezet az egyéni jelöltek ellenőrzésében évtizedek óta nem vétett a szakma írott és íratlan szabályai ellen. Színigaz. Az ÁSZ eddig már csak azért sem hibázhatott az egyéni képviselőjelöltek kampányköltéseinek az ellenőrzésében, mert korábban nem is kellett ezt a feladatot ellátnia. Annál több mulasztást produkált viszont a pártok kampányköltésének vizsgálatában, hiszen a rendszerváltoztatás óta soha nem tudta – vagy nem akarta? – kideríteni, hogy miből futja a pártoknak annyi reklámra és óriásplakátra.

Az idei parlamenti választási kampány pártköltéseit összegző kutatásunk megállapításait – amely kimutatja, hogy a parlamentbe bejutott pártok, az LMP-t leszámítva, mind többet költöttek a kampányra, mint amennyire a törvény szerint jogosultak lettek volna – eljuttattuk az ÁSZ-nak. Azt a választ kaptunk, hogy az „Állami Számvevőszék a jogszabályokban meghatározott keretek között jár el a kampányra fordított pénzeszközök elszámolásának ellenőrzése során”. Mit mondjunk, mi is éppen ettől féltünk.

Tény, hogy az államkincstár eddig valóban nem hibázott a kampányköltések ellenőrzésében. Az előzmények ismeretében a TI mégis jobbnak látta, ha a kampánykiadások vizsgálatában tapasztalt civil szervezetként mi magunk is átnézzük az egyéni jelöltek kampányszámláit. Ezért közérdekű adatkéréssel fordultunk a MÁK-hoz, és kértük, hogy minden egyéni képviselőjelölt, akár független, akár pártszínekben indult, kampányelszámolását és az azokhoz csatolt számlákat, bizonylatokat adja ki nekünk. A MÁK megtagadta a kért adatok kiadását, és az elutasító választ azzal indokolta, hogy az adatkérésünk egyszerre átfogó, számlaszintű, meg tételes is. Ezt azzal fejelte meg, hogy a kampányfinanszírozási törvény értelmében az államkincstár, és nem civil szervezetek jogosultak a kampányköltések ellenőrzésére. Mi meg jól bepereltük az államkincstárt. És meg is nyertük a pert, legalábbis első fokon.

Emlékeztetőül: a parlament kormánypárti többsége 2013-ban szavazta meg az információszabadság törvény botrányos módosítását, amely lehetővé teszi, hogy az állami adatkezelők, tetszésük szerint, önkényesen számlaszintűnek minősítsenek bármely közérdekű adatigénylést. Ez a módosítás véletlenül időben egybeesett a trafikmutyival „dohánytermék kiskereskedelmi koncessziók családi kisvállalkozásokat segítő” újraosztásával, aminek a körülményeit civil szervezetek adatigénylésekkel akarták kideríteni.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) nem talált kivetnivalót abban, hogy a törvényhozás kényelmes lehetőséget teremtett a kényelmetlen adatigénylések elutasítására. Péterfalvi Attila, NAIH-elnök az információszabadság törvény módosításakor írt levelében kifejtette, hogy a „nagy mennyiségű közérdekű adatra vonatkozó, visszaélésszerű adatigénylések” szerinte veszélyeztetik a „közérdekű adatok megismeréséhez való jog társadalmi elfogadottságát”. Az államkincstár elleni perünk idején pedig állásfoglalást tett közzé, amelyben az egyéni jelöltek kampányelszámolására vonatkozó adatkérésünkre is kiterjedő érvénnyel azt hangoztatja, hogy a „polgár adatmegismerése nem ezt a szintű információigénylést jelenti”.

Szerencsére a közérdekű adatok kiadása iránti kereseteket nem a NAIH bírálja el, hanem a bíróság. Márpedig a bíróság a TI-nak adott igazat és arra kötelezte az államkincstárt, hogy adja ki a képviselőjelöltek kampányköltéseinek az elszámolását. A Fővárosi Törvényszék nem jogerős ítéletében mindenekelőtt a számlaszintűnek minősített és ezen ürüggyel elutasított adatigénylések ügyében lehetséges jogorvoslatról foglalt állást. A MÁK ugyanis nemcsak az adatkérésünket nem akarta teljesíteni, de azt is állította, hogy nincsen jogunk bírósághoz fordulni. A kincstári álláspont szerint a módosított információszabadság törvény értelmében a NAIH-tól kell jogorvoslatot kérni, ha az adatigénylést azért utasítják el, mert az – úgymond – számlaszintű. Szerencsére a bíróság szerint meg nem, a Fővárosi Törvényszék ugyanis kimondta, hogy a NAIH hatósági „eljárásának a kezdeményezése nem perelőfeltétel, csupán egy a bírósági jogérvényesítés útjától független, fakultatív jogorvoslati lehetőség”.

A per érdemében pedig arra mutatott rá a bíróság, hogy az „Alaptörvény minden közpénzre vonatkozó adatot közérdekű adattá minősített, a nyilvánosságot és az átláthatóságot tette főszabállyá”. Végül, mivel a bíróság szerint az „állam demokratikus működéshez elengedhetetlen az információszabadság és az információk átláthatósága”, a MÁK ellenőrzési joga ellenére a Transparency International jogosult a „jelöltek elszámolását és azzal együtt egyes számlák tartalmát, mint közérdekű adatot megismerni”.

A közérdeket szem előtt tartva ezt csak üdvözölni tudjuk.

  • Gergely Kóródy

    akkor mi az az isil?